A januári hirtelen hóolvadás kellős közepén indultunk el Miskolcra. Hatalmas latyakban és gyalog tettük meg a — kirándulásnak sem utolsó — Tiszai pályaudvar – múzeum útvonalat. A Görgey utcai épület előtt épp építettek valamit, legalábbis a lyukban működő óriási gépek erre utaltak. Hogy mi történt ott, csak találgatni lehet.
Itt jegyezném meg, hogy csúnyán elszámítottuk magunkat, Budapestről indulva pár órás vonatozás után 3 helyet terveztünk be kávézással és ebéddel megszakítva, ebből lett kettő és hatalmas rohanás az utolsó vonathoz.
Szóval kevés volt a fél nap megnézni a múzeum miskolci részét és rengeteg épülete van Miskolcon kívül is. A Görgey utcai főépületben található a Herman Ottó Múzeum Képtára.
A diákbelépő meglehetősen olcsó, 300 forintot fizettünk érte fejenként, ennyiért engedtek be a 2005-ben megújult képtárba, ahol akkor csak az állandó kiállítás volt látható. A magyar képzőművészet történetével lehet megismerkedni, a XVIII. századtól a XX. század elejéig tartó időszakot mutatja be a különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül.
Ezt írja a múzeum oldala:
„A képtár rendezési elve a lehetőségekhez képest következetes kronológia. A kiállítás első egysége a reformeszmék kibontakozása előtti magyar festészet mozaikszerűségét érzékelteti. A magyar barokk számos korszakjelző darabja mellett olyan festészeti gyöngyszemekkel büszkélkedhetünk, mint Bogdány Jakab káprázatos csendélete vagy Mányoki Ádám Jan Stanisław Jabłonowskiról festett portréja.”
Ez mind szép és jó, nekem inkább a reformkor festészete tetszett, a XIX. századi alkotások fogtak meg igazán. Rengeteg arckép született ebből a korból, mind nagyon kifejező. Felsorolni is nehéz lenne az összes alkotót, akit érdekel az nézzen utána a múzeum oldalán a teljes gárdának. Ezek mellett megtalálhatók még a XX. század eleji fontosabb posztimpresszionista és szecessziós irányzat képviselői is. A tárlatot többségében a festmények uralják, a magyar szobrászat nagyjainak is helyet biztosítottak, de nemcsak szobrokat helyeztek el, a kor iparművészetének tárgyai, mint a különböző kerámiák, szelencék is jelenvannak, de nagy meglepetésünkre láttunk elefántcsont-faragványokat is.
Miután megnéztük a kiállítást, a teremőrnő megkért, hogy töltsünk ki egy kérdőívet a múzeumról, a múzeumlátogatási és információfogyasztási szokásainkról. Jó látni, hogy figyelnek erre is, megpróbálnak kapcsolatban maradni a látogatókkal. Jah, igen, a látogatók. Hogy úgy mondjam, nem volt túlságosan zsúfolt a tárlat. A bent töltött bő egy óra alatt végig hárman voltunk a nővel együtt, aki átnyújtotta a kérdőívet.
Amikor ezzel megvoltunk, átgyalogoltunk szépen a Papszer utcába, ahol a kiállítási épület található.
A múzeum kiálltási épülete oldalról
A múzeum kiálltási épülete elölről
2010 októberében nyitották meg a legújabb kiállítást, ez az Oskola névre hallgat, alcíme “Kiállítás a 450 éves református iskola tiszteletére”. Az épület emeletén Lévay József okleveleivel, kitüntetéseivel teletűzdelt tárlatot láttunk. (Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon néven üzemel tanintézmény Miskolcon). Ezen kívül egy, ha jól emlékszem XVIII. századi iskolabelső is helyet kapott, iskolapaddal, palatáblákkal, nyúllábakkal. A tárlat 2011. júniusáig várta a látogatókat.
Ugyanebben az épületben található az egyik állandó kiállítás, a Szász Endre Gyűjtemény, a művész világát mutatja be 1969-1990-ig. Rengeteg afrikai “stílusú” csontból, fából faragott szobor látható az első teremben, ugyanonnan származó maszkokkal. A belső termekben a művész életének fontosabb állomásait róla és a feleségérúl készült fényképekkel és a saját műveivel illusztrálva láthatjuk. A Munkácsy-díjas Szász Endréről azt kell tudni, hogy a hazai grafika és festészet meghatározó XX. századi alakja, aki amellett, hogy az Egri csillagok című magyar film látványtervezője volt, 1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című könyv illusztrációit is készítette a British Museum nemzetközi pályázatára, ami bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez(forrás: Wikipedia). Élt Kanadában, az Egyesült Államokban, A Munkácsy-díj csak az egyike volt elismeréseinek, a Magyar Köztársaság Érdemérem tiszti keresztjét, Lipcsei Aranyérmet és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is megkapta, igaz az utolsót halála miatt nem tudta átvenni.
Ugyancsak állandó fotográfiai kiállítás Dömötör Zoltán magángyűjteménye Korok, Képek, Kamerák címmel. Rengeteg, a fotográfia mérföldkövének számító kamera található itt a különböző technikával készült képek mellett. Láthatunk dagerrotípiával készült képet — ami a legelőször használt képrögzítési eljárás volt — valamint több ferrotípiát és középformátumú képet is. A falakon egy “Egyetemes fotótörténet” nevű képsorozat vezeti körbe a látogatókat, a vitrineknek beszélő nevük van, mint a “Mindennapok gépei”, ami a 70-80-as években elterjedt masináknak állít emléket, vagy a “Rögtön kép”, ahol többek közt Polaroid gépeket láthatunk. Nem maradhatott el a századelőről származó állványos, de a szovjetek által sorozat gyártott különféle nagy márka sem. Különlegesség, hogy az egyik terembe egy “félbevágott” sötétkamra került. Látszik, hogy rengeteget foglalkoztak azzal, hogy a kiállítás látványos legyen.
Elhaladtunk eme csodás épület mellett. Ha lett volna szabadidőnk, sportoltunk volna egyet.
Mivel majdnem lekéstük a vonatot, szinte végig rohantunk mindenhová, a helyismeret teljes hiánya pedig sokszor kiütközött: jól eltévedtünk még térképpel is. Itt készült ez a kép is az ominózus szöveggel: “Azon a lépcsőn kellett volna lejönnünk és nem kellett volna feleslegesen gyalogolni!”
Címek:
A linkre kattintva a térképek érhetők el:
3529 Miskolc, Görgey Artúr utca 28
és 3530 Miskolc, Papszer 1.
Nyitvatartás:
Hétfő kivételével naponta 10-től 16 óráig
Belépődíjak:
Teljes árú: 600 Ft
26 év alatti diákoknak és 70 év alatti nyugdíjasoknak: 300 Ft
