A mai tornánknak fussunk is neki egy sajátos bemelegítéssel, vagyis egy nagy levegő után mire is asszociálnátok a következő szavakból: film, mozi, színész – és itt tetszőlegesen lehetne folytatni a sort. Nagy valószínűség szerint tényleg filmek, mozik és színészek úsznának be a szemetek elé, megspékelve egy kis hollywoodi csillogással, celebkedéssel, díjátadókkal, meg mindennel, ami ezzel jár.
CSAPÓ 1
Vagyis az emberek többségét a „végtermék” foglalkoztatja és tartja lázban, ám ha nekem szegeznék ezt a kérdést, azonnal egy baromi nyüzsis forgatási helyszín ugrana be, ahol az operatőr épp orra vágódik a hangosító egyik kifeszített kábelében, a rendező pedig a röhögéstől épp magára borít egy liter kávét, mondjuk. Persze ráfoghatjuk ezt az élénk fantáziám kivetülésére is, ám az igazság az, hogy gyerekkoromtól fogva a filmet, mint produktumot abszolút másodlagos dologként éltem meg. Talán ez onnan fakad, hogy babázás helyett is szívesebben szöszöltem a fényképezőgépemmel, vagy áthatóan bámultam nagybátyám VHS-kollekcióját, ha pedig a leesett álkapcsomat valaki visszahelyezte alapállásba, akkor a rohamsisakos Hitlermajom-kellékére tapadtam rá és hallgattam a többi forgatási történetet.
Persze, azon túl, hogy a családomban itt-ott tényleg fellelhető egy masszív filmes vonal (pl. az ükapám foglalkozott Magyarországon először filmkölcsönzéssel és forgalmazott keskenyfilmet!), nagyobb részt a saját „techkíváncsiságomnak” köszönhető, hogy borzasztóan piszkálta a gondolataimat a kulisszák mögötti világ.
A kisebbségben mindenképp én vagyok, de azt hiszem ez így van rendjén. Egy mozgóképes alkotás mégiscsak a tiszta szórakoztatásról szól, bármilyen stílusban is készüljön, bárhol is nézze az ember, nem pedig a kamerák mögötti ügyeskedés fantáziálásáról.
Épp ezért egy filmpark megnyitása elég nagy tömegeket képes megmozgatni, gondolhatunk itt például a Universal Studios tematikus parkjaira, de szerintem tágabb értelemben a Madame Tussauds klónokra is szerte a világon: az emberek kíváncsiak a „sztárokra” –még ha csak viaszbábú kivonatban is- , a kellékekre, a kamerákra, a helyszínekre.
Bevallom, hogy beindult bennem egy kis bizsergés mikor meghallottam az etyeki Korda Filmpark beharangozóját. Nem csak azért, mert pár szuperprodukció már elkészült itt (valamint a Borgiák jelenleg is forog), hanem azért, mert érdekelt hogyan tudják egyensúlyba hozni egy átlagos filmfogyasztó igényét és mondjuk a technika iránt jobban érdeklődő kíváncsiságát.
…AND ACTION!
Így hát fogtuk magunkat egy szép nyári napon és kibuszoztunk Etyekre. Ha valaki esetleg nem kocsival menne sem tud eltévedni nagyon, nyakába kapja a tappancsait és jó húsz perc sétával fel is ér a „hegytetőre”, onnan pedig már eltéveszteni sem lehet az irányt. Ami fontos még: ha esetleg kedvet kapnátok a látogatáshoz, mindenképp foglaljatok előre a honlapjukon, mivel csoportos vezetés van!
Igaz, mi pont egy órával korábban érkeztünk a tervezettnél, mégis befértünk az aktuálisan vándorló csoportba, az ott dolgozók kellően rugalmasak ilyen téren azt hiszem.
A túra három részének első állomása a Korda Sándor emlékkiállítás, itt végigkövethetjük a park névadójának életútját Pusztatúrpásztóról egészen Londonig, ahol testvéreit is beemelve a filmiparba elképesztő karriert futott be.
Az interaktívabb rész ezután következett: camera obscura, fenakisztoszkóp, zootróp, Ames-szoba, Foley-szoba – még ha első hallásra inkább titkos kémiai összetevőknek és egy katonai egység által őrzött laboratóriumoknak hangzanak, valójában a filmgyártás alapjai. Ráadásul ki is próbálhatod őket.
Az utóbb említett két helyszín ezt igényli is: az Ames-szoba kreatív játék a perspektívával és az érzékcsalódással: két egymás mellett álló közel egyforma magas ember debella óriásnak, illetve törpének tűnik (fanoknak rögtön beugorhat a Gyűrűk ura!); a Foley-szobában utózörejmester lehet bárki, aki elég rátermettséget érez arra, hogy felkapjon egy félbevágott kókuszdiót és lópatahangokat imitáljon egy láda kövön.
Abban pedig biztos vagyok, hogy minden (de legalább minden második) hosszúhajú ember titkolt vágya az, hogy az úton döngessen a motorjával semmivel sem törődve, élvezve, hogy sérójába belekap a szél. Nos, ez most lehetséges, méghozzá súlyos tömegkarambol előidézése nélkül, ugyanis a green screen, vagyis zöldszoba helyszínén bekapcsolhatjuk a ventillátort, rápattanhatunk a mocira és suhanhatunk is mindenféle háttér előtt.
Az animáció szekcióhoz érkezvén a legtöbb látogató száján automatikus gügyögések szűrődtek ki, amit a Vuk készítési fázisai és rajzai idéztek elő (ezeket, ha jól emlékszem Dargay Attila felesége ajánlotta fel a kiállítás számára). Mai szemmel nézve nagyon nehéz feldolgozni azt, milyen pepecsmunkával készültek ezek a klasszikus rajzfilmek – szemléltetésképp: 1 másodpercben akár 24 darab rajzfilmkocka is lepöröghetett! – főleg miután sajátságos kontrasztba állították a modern Nyóckerrel.
A kiállítás (és mi is) talán itt fáradt el egy picit, rettentően sajnáltam, hogy korunk számítógépes CGI hadjáratát egyszerűen elintézték két monitorral, amin filmekből válogatott jelenetek voltak láthatóak az „eredeti” illetve számítógéppel „retusált”, végleges formában. Sok mindent írhatnék, hogy számomra mi maradt ki; illetve, hogy a mászkálás élményét negatívba billentette a csoportunk motiválhatatlansága, így viszont azt mondom: ezek a kis kiragadott érdekességek sokkal jobban megtöltötték a teret, mintha száraz „tananyagot” tettek volna elénk. Itt pedig nyílt az ajtó, hogy a csorda nekiinduljon a szabad levegőnek… és a felépített díszleteknek.
CUT!
Az utolsó rész egy kissé felemásra sikeredett élmények szempontjából, ugyanis két dologra is figyelnem kellett: először is, rettentően tetszett a látvány és ezt próbáltam feldolgozni, másrészt valamelyest lépést kellett tartanom a kb. 15 fős túrafalkánkkal, akik fénysebességgel robogtak át az egész díszleten. Erről egyébként azt kell tudni, hogy a 2008-as Hellboy 2 című filmhez készült utcarészlet, egész pontosan egy szeletke New York (sajnos a Borgiákhoz készült Rómába nem jutottunk be).
Azt hiszem a hardkór filmfanok minimum kisátoroznának amolyan fesztivál jelleggel a díszletmozi bejáratához, mert piszok hangulatos az egész – így aztán kifelé baktatva nem is igazán értettem, hogy miért pont a park legizgalmasabb része fulladt totális érdektelenségbe, legalábbis a többség által.
Körülbelül két és fél órás csatangolás után elérkeztünk a kirándulás végéhez. Itt először szerettem volna megemlíteni azt, hogy egy fáradt embertömegnek (és persze magának a Filmparknak is) jól jön az, ha egy ajándékboltszerűségbe be tud csődülni, kifújni magát, pláne venni ezt-azt. Sajnos mi ezzel nem találkoztunk, sőt, a vezetőnk sem említette. Most viszont utána olvastam és a honlapjuk szerint létezik ilyen, ám szombaton (és gondolom egész hétvégén) ez és a büfé is zárva van. Feketepont : (
Hamarosan elkezdődnek a Katedrális második részének (Az idők végezetéig) munkálatai, így ez újabb apropó lehet a látogatásra, talán még Cynthia Nixonnal is összefuthattok, hiszen már meg is érkezett hazánkba.
Összegzésként: egy egész napos hétvégi programnak remek választás a meglehetősen zenés belépő ellenére is (részletek lejjebb), pláne akkor, ha az átlagos rajongás helyett tényleg érdekelnek a filmtörténeti eszközök, fortélyok és minden, ami ehhez kapcsolódik.
Extra tipp: ha szereted a bort, mindenképp tegyél egy sétát Etyeken, mert nem csak szép hely, de sok borospincét is találhatsz. 
CREDITS
Megközelíthetőség és helyszín ITT érhető el.
Jegyárak:
Felnőtt – Hétköznap: 2500; Hétvége és ünnepnap: 3000
Gyermek/Diák – Hétköznap: 1900; Hétvége és ünnepnap: 2300 (6 év alatt ingyenes)
Nyugdíjas – Hétköznap: 1900; Hétvége és ünnepnap: 2300
Családi és csoportos jegyek vásárlására is lehetőség van, további részletek ITT.
Nyitva tartás:
Szerdától vasárnapig: 10:00 – 18:00
Hétfő-kedd: szünnap
HA véletlenül valaki el szeretne látogatni a Korda filmparkba, hát Ne tegye! silány és tartalmatlan tárlat mellé egy idiota tárlatvezető jár aki sületlenségeket mond 2 órán keresztül és semmit nem mutatnak meg a studiókból, pedig azt reklámozzák hogy “A stúdiótúra során rövid sétát tehet a Korda Stúdió műtermei között és bepillanthat egy működő filmstúdió életébe.”
Ha lenne hozzáértő testülete a fogyasztóvédelemnek akkor határozottan feljelenteném őket!
Itt rögtön hozzá is tenném azt, amit egyébként a honlap megemlít (ugyanebben a bekezdésben, csak pár sorral lejjebb): azon túl, hogy ez egy elkerített látogatóközpont, többnyire munkahely is. Tehát ezek a stúdió-, és díszlettúrák erősen függnek attól, hogy éppen forgatnak-e ott, vagy sem. Mi sem jutottunk be például a középkori díszlethez, nyilvánvalóan azért, mert a Borgiák stábja valószínűleg kevésbé díjazta volna azt, ha fényképezőgépes, túrahátizsákos, rántotthússzendvicses csorda átvonul a jeleneten.
Mi tegnap látogattunk el a filmparkba, nagyon klassz volt az egész kiállítás, jól meg van csinálva, bár azért óriási negatívumként említeném meg, hogy a kiírások borzalmas magyarsággal lettek lefordítva. Teljesen olyan, mintha angolról valaki szó szerinte lefordította volna a dolgokat, elég gáz.
A mi túránkon is érthetetlenül gyorsan kellett végigszaladni a New York utcarészletén, amit nem igazán értek, hiszen nem kellett sehova sem rohanni, mi voltunk az utolsó csoport.
De a legnagyobb negatívum az “idegenvezető” csaj volt, olyan lekezelően bánt a csoporttal, hogy nem igazán értem, hogyan engedhették meg ezt maguknak… Remélem másnak nagyobb szerencséje volt/lesz! De összességében mindenkinek ajánlani tudom, tényleg érdekes!