Másnap valamivel délután kettő után érkeztünk a rendezvényre, ami akkor már javában zajlott; Bobafettnek öltözött emberrel fotózkodott a bejáratnál egy gyerek, bent egy Darth Vader ruhás úriember vörös pengéjű fénykardját mutogatta egy közelben lévő hölgynek. Később SuperGirl-lel és más cosplayessel is találkoztunk, mint később kiderült, a belépés kosztümben ingyenes volt (egyébként 200 Ft), valamint lehetőségük volt részt venni a 13:00 kezdődő jelmezversenyen. Sokan voltak, akik az előző napi Hungexpon tartott Animekarácsony rendezvényen is részt vettek, a két tábor átfedése elég nagy.

Mi a vásár és a kiállított képek (ide még visszakanyarodunk) tüzetes átnézése után kávéra vetemedtünk, majd mondhatni páholyból néztük végig a délután háromkor kezdődő Képregénycsatát. Itt három, két fős csapatnak időre kellett különféle feladatok alapján rajzolni. Műveikből megtudhattuk például a magyar szuperhős fegyvertárából nem hiányozhat a kiegyenesített kasza (minden forradalom és szabadságharc elengedhetetlen otthon is elkészíthető kelléke), a lángoló lángos és a paprikaspray, járműve pedig a pedálos, lábbal hajtott hurkatöltő. Igen, a hangulat az egy órás műsor alatt is nagyon vidám volt.

Következzenek a képek, a zsibongó részben rengeteg ember válogat a képregények között:

A kiállítótéren találkoztunk az egyik Watchmen karakterrel, Rorschach-hal:

Egy kiállított képet maga Bob Kane rajzolt, íme:

Batmanből volt még, Tim Sale munkája:

Összességében tartalmas szórakozás volt, akármennyire lerágott csont is ilyet mondani egy rendezvényről. A legközelebbi Hungaro Comixról igyekszem előbb hírt adni, hogy akit érdekel, még oda is jusson időben. Továbbá itt van két link az esemény felhívásáról (jójó, tudom, hogy már lejárt, de azért tartalmaz hasznos infót, annak, akit érdekel):

http://www.kepregeny.net/hungarocomix-2011/ és
http://kepregeny.info/hungarocomix2011/

update: Időközben megtaláltam a telefonomban egy elveszettnek hitt linket, a kiállításon gördeszkákon látható összefüggő képrészletek eredetijét. Jáger Attila munkája, a Kerekesszánkó. A pdf-ben található portrék Oláh Gergely Máté munkái.

ÚJBOR, ÚJBÓL

Ez a bizonyos zsizsegés pedig egy szép és napsütéses novemberi napon csúcsosodott ki, mikor úgy döntöttünk, lepacsizunk minden-Márton-barátjával, kukoricát morzsolunk és belenyalintunk pár kószán elhagyott pálinkásüvegbe – egyszóval kilátogatunk a Skanzen „Szent Márton Újborfesztivál és Libator 2011” elnevezésű (egyébként két napos) programjára.

Az odaút első szakaszán döbbentem rá, hogy mennyi ember/kutya/csecsemő próbál felpréselődni a Deák térről induló Skanzen-járatra és innentől eltekintenék a lefelé döcögés további részleteitől, legyen elég annyi, hogy nagyon nehezen tolerálom a 600 decibellel száguldó gyermekvisítást a jobb fülem irányába, mindezt két centiről.

MI IS A SKANZEN?

Röviden és határozottan: szabadtéri néprajzi múzeum. Maga a szó kevésbé magyar csengésű, nem is véletlenül, hisz a svéd Skansen-től (ejtsd: szkanzen) kölcsönöztük – Stockholmban nyílt meg ugyanis az első ilyen múzeum -, ez alakult át aztán a számunkra jobban hangzó skanzenné.

Hazánkban Hollókőn, Ópusztaszeren, Tihanyban és még jó pár helyen látható Falumúzeum.  Szentendrén 8 tájegység található meg (ITT bővebben olvashattok róla), az  épületekben műhelyek és foglalkozások zajlanak, mint ahogy történt ez a hétvégén is.

A hely Hungarikum-mivoltja azt hiszem kevésbé kérdőjelezhető meg és talán ez még egy olyan kategóriába tartozik, ahol nem öntenek nyakon lépésenként valami gagyi ősmagyar faragott turulvérfelfogó-tálkával, aminek az alján ott figyel a Made in China felirat. Persze, egy picit talán átszivárog ide is az erőltetett autentikusság – ami Szentendrére már évek óta jellemző – de ki kell emelnem, hogy mennyi pozitívum történt ott, mióta legutóbb két éve ott jártam/dolgoztam.

LIBA, MÁRTON – KÉT JÓ BARÁT, EGYÜTT HARCOL, S ISSZA BORÁT

Először, hogy a programnál maradjunk mégis, nagyon tetszett az, ahogy egyensúlyba hozták a gyermekek és felnőttek igényét egy ilyen rendezvény kapcsán. Amíg anyu és apu végigtesztelhette a legexkluzívabb pálinkákat (mert bizony volt pár kiállító bor és kecskesajt-bizniszben is), hogy aztán nap végére garantáltan a felállított színpad előtt másszanak négykézláb, nos addig a mini különítmény körbejárhatta a házakban felállított kézműves foglalkozásokat.

Volt tollfosztás, kukorica-morzsinka, közös éneklés, koszorúkészítés, libazoknibáb-tömés (bevallom, itt megremegett a kezem, hogy én is csináljak egyet) lúdtalpban futás és megannyi kifejezetten cuki dolog. Az említett házak konyhájának legtöbbjében egyébként főztek és sütöttek a népviseletbe öltözött asszonykák és a Skanzen önkéntesei – volt tepertős kenyér, sült alma és egyéb rágcsálnivaló, természetesen az ott leselkedő embertömeg éhes keselyűként csapott le a falatkákra, úgyhogy jobbnak láttam ilyenkor kihátrálni az eseményekből.

Az önkéntesek közül sokan a látogatók kérdéseire szívesen válaszolnak, főleg az aktuális házzal és a benne élők mindennapjaival kapcsolatban. Forduljatok hozzájuk bizalommal!

Itt hozzátenném, hogy gyerekből RENGETEG volt, akik nyargalászhattak kedvükre, viszont a nap sztárvendégeiből (természetesen Szent Mártontól eltekintve) összesen csak kettőt láttam, ööö… élve.

Ráadásul a legkevésbé sem tűntek celeb-libáknak –  a fotózást elégedetlen fújás követte, a felbőszített vérlúd bosszújának legendája máig kísért…

SÍNEN VAGYUNK

Feltétlenül meg kell említenem a külön menetrenddel rendelkező vonatot (amit a Vasúttörténeti Park üzemeltet), ide külön kell jegyet váltani a belépőn felül, ám ez korlátlan utazási lehetőséget biztosít. Korhű ruhába öltözött vonatvezető és kalauz settenkedik rajta, utóbbi bőszen kezeli a váltókat is.

Sajnos a tömeg miatt erről lecsúsztam, viszont meg kell jegyeznem, hogy a síneket és magát a vonatpályát –állomással együtt – elképesztő gyorsan építették meg, magyar viszonylatokhoz képest pedig pláne.

Ahogy járkáltunk körbe – és épp egy levendulás lekvárba való belenyalakodáson voltam túl – azon filóztam, hogy erre a helyre egyszerűen nem elég egy nap és bár szép idő volt, sajnos a tél közeledtével már korán sötétedik. Mégis, az őszi fények és színek valahogy sokkal szebbnek tűntek most.

Ami az építkezést illeti, maga a bejárat is máshová került (az említett vonatállomás miatt és itt egy kis tippként megjegyezném, hogy az ott leledző Restit ajánlom kipróbálásra!), illetve a felújított/újonnan felhúzott épületeken kívül jelenleg is folyik egy építkezés picit lentebb.

Ha valaki kedvet kapna egy kis téli szabadtéri mászkáláshoz, annak jó hírem van: novembertől márciusig tematikus hétvégékkel várják a látogatókat. Valami azt súgja, hogy garantáltan lesz karácsonyi szöszmösz is.

CÍM

A linkre kattintva a térképet, illetve a megközelítési lehetőségeket érheted el:

2000 Szentendre

Sztaravodai út, Magyarország

NYITVA TARTÁS

április 1–október 30. – kedd-vasárnap 9:00-17:00 óráig

november 2–december 11. – szombat-vasárnap 10.00-16.00 óráig

BELÉPŐDÍJAK

Az árak változóak, függenek a téli, illetve fesztiválos napoktól. A részletek ITT érhetők el.

CSAPÓ 1

Vagyis az emberek többségét a „végtermék” foglalkoztatja és tartja lázban, ám ha nekem szegeznék ezt a kérdést, azonnal egy baromi nyüzsis forgatási helyszín ugrana be, ahol az operatőr épp orra vágódik a hangosító egyik kifeszített kábelében, a rendező pedig a röhögéstől épp magára borít egy liter kávét,  mondjuk. Persze ráfoghatjuk ezt az élénk fantáziám kivetülésére is, ám az igazság az, hogy gyerekkoromtól fogva a filmet, mint produktumot abszolút másodlagos dologként éltem meg. Talán ez onnan fakad, hogy babázás helyett is szívesebben szöszöltem a fényképezőgépemmel, vagy áthatóan bámultam nagybátyám VHS-kollekcióját, ha pedig a leesett álkapcsomat valaki visszahelyezte alapállásba, akkor a rohamsisakos Hitlermajom-kellékére tapadtam rá és hallgattam a többi forgatási történetet.

Persze, azon túl, hogy a családomban itt-ott tényleg fellelhető egy masszív filmes vonal (pl. az ükapám foglalkozott Magyarországon először filmkölcsönzéssel és forgalmazott keskenyfilmet!), nagyobb részt a saját „techkíváncsiságomnak” köszönhető, hogy borzasztóan piszkálta a gondolataimat a kulisszák mögötti világ.

A kisebbségben mindenképp én vagyok, de azt hiszem ez így van rendjén. Egy mozgóképes alkotás mégiscsak a tiszta szórakoztatásról szól, bármilyen stílusban is készüljön, bárhol is nézze az ember, nem pedig a kamerák mögötti ügyeskedés fantáziálásáról.

Épp ezért egy filmpark megnyitása elég nagy tömegeket képes megmozgatni, gondolhatunk itt például a Universal Studios tematikus parkjaira, de szerintem tágabb értelemben a Madame Tussauds klónokra is szerte a világon: az emberek kíváncsiak a „sztárokra” –még ha csak viaszbábú kivonatban is- , a kellékekre, a kamerákra, a helyszínekre.

Bevallom, hogy beindult bennem egy kis bizsergés mikor meghallottam az etyeki Korda Filmpark beharangozóját. Nem csak azért, mert pár szuperprodukció már elkészült itt (valamint a Borgiák jelenleg is forog), hanem azért, mert érdekelt hogyan tudják egyensúlyba hozni egy átlagos filmfogyasztó igényét és mondjuk a technika iránt jobban érdeklődő kíváncsiságát.

…AND ACTION!

Így hát fogtuk magunkat egy szép nyári napon és kibuszoztunk Etyekre. Ha valaki esetleg nem kocsival menne sem tud eltévedni nagyon, nyakába kapja a tappancsait és jó húsz perc sétával fel is ér a „hegytetőre”, onnan pedig már eltéveszteni sem lehet az irányt. Ami fontos még: ha esetleg kedvet kapnátok a látogatáshoz, mindenképp foglaljatok előre a honlapjukon, mivel csoportos vezetés van!

Igaz, mi pont egy órával korábban érkeztünk a tervezettnél, mégis befértünk az aktuálisan vándorló csoportba, az ott dolgozók kellően rugalmasak ilyen téren azt hiszem.

A túra három részének első állomása a Korda Sándor emlékkiállítás, itt végigkövethetjük a park névadójának életútját Pusztatúrpásztóról egészen Londonig, ahol testvéreit is beemelve a filmiparba elképesztő karriert futott be.

Az interaktívabb rész ezután következett: camera obscura, fenakisztoszkóp, zootróp, Ames-szoba, Foley-szoba  – még ha első  hallásra inkább titkos kémiai összetevőknek és egy katonai egység által őrzött laboratóriumoknak hangzanak, valójában a filmgyártás alapjai. Ráadásul ki is próbálhatod őket.

Az utóbb említett két helyszín ezt igényli is: az Ames-szoba kreatív játék a perspektívával és az érzékcsalódással: két egymás mellett álló közel egyforma magas ember debella óriásnak, illetve törpének tűnik (fanoknak rögtön beugorhat a Gyűrűk ura!); a Foley-szobában utózörejmester lehet bárki, aki elég rátermettséget érez arra, hogy felkapjon egy félbevágott kókuszdiót és lópatahangokat imitáljon egy láda kövön.

Abban pedig biztos vagyok, hogy minden (de legalább minden második) hosszúhajú ember titkolt vágya az, hogy az úton döngessen a motorjával semmivel sem törődve,  élvezve, hogy sérójába belekap a szél. Nos, ez most lehetséges, méghozzá súlyos tömegkarambol előidézése nélkül, ugyanis a green screen, vagyis zöldszoba helyszínén bekapcsolhatjuk a ventillátort, rápattanhatunk a mocira és suhanhatunk is mindenféle háttér előtt.

Az animáció szekcióhoz érkezvén a legtöbb látogató száján automatikus gügyögések szűrődtek ki, amit a Vuk készítési fázisai és rajzai idéztek elő (ezeket, ha jól emlékszem Dargay Attila felesége ajánlotta fel a kiállítás számára).  Mai szemmel nézve nagyon nehéz feldolgozni azt, milyen pepecsmunkával készültek ezek a klasszikus rajzfilmek – szemléltetésképp:  1 másodpercben akár 24 darab rajzfilmkocka is lepöröghetett! – főleg miután sajátságos kontrasztba állították a modern Nyóckerrel.

A kiállítás (és mi is) talán itt fáradt el egy picit, rettentően sajnáltam, hogy korunk számítógépes CGI hadjáratát egyszerűen elintézték két monitorral, amin filmekből válogatott jelenetek voltak láthatóak az „eredeti” illetve számítógéppel „retusált”, végleges formában.  Sok mindent írhatnék, hogy számomra mi maradt ki; illetve, hogy a mászkálás élményét negatívba billentette a csoportunk motiválhatatlansága, így viszont azt mondom: ezek a kis kiragadott érdekességek sokkal jobban megtöltötték a teret, mintha száraz „tananyagot” tettek volna elénk.  Itt pedig nyílt az ajtó, hogy a csorda nekiinduljon a szabad levegőnek… és a felépített díszleteknek.

CUT!

Az utolsó rész egy kissé felemásra sikeredett élmények szempontjából, ugyanis két dologra is figyelnem kellett: először is, rettentően tetszett a látvány és ezt próbáltam feldolgozni, másrészt valamelyest lépést kellett tartanom a kb. 15 fős túrafalkánkkal, akik fénysebességgel robogtak át az egész díszleten. Erről egyébként azt kell tudni, hogy a 2008-as Hellboy 2 című filmhez készült utcarészlet, egész pontosan egy szeletke New York (sajnos a Borgiákhoz készült Rómába nem jutottunk be).

Azt hiszem a hardkór filmfanok minimum kisátoroznának amolyan fesztivál jelleggel a díszletmozi bejáratához, mert piszok hangulatos az egész – így aztán kifelé baktatva nem is igazán értettem, hogy miért pont a park legizgalmasabb része fulladt totális érdektelenségbe, legalábbis a többség által.

Körülbelül két és fél órás csatangolás után elérkeztünk a kirándulás végéhez. Itt először szerettem volna megemlíteni azt, hogy egy fáradt embertömegnek (és persze magának a Filmparknak is) jól jön az, ha egy ajándékboltszerűségbe be tud csődülni, kifújni magát, pláne venni ezt-azt. Sajnos mi ezzel nem találkoztunk, sőt, a vezetőnk sem említette. Most viszont utána olvastam és a honlapjuk szerint létezik ilyen, ám szombaton (és gondolom egész hétvégén) ez és a büfé is zárva van. Feketepont : (

Hamarosan elkezdődnek a Katedrális második részének (Az idők végezetéig) munkálatai, így ez újabb apropó lehet a látogatásra, talán még Cynthia Nixonnal is összefuthattok, hiszen már meg is érkezett hazánkba.

Összegzésként: egy egész napos hétvégi programnak remek választás a meglehetősen zenés belépő ellenére is (részletek lejjebb), pláne akkor, ha az átlagos rajongás helyett tényleg érdekelnek a filmtörténeti eszközök, fortélyok és minden, ami ehhez kapcsolódik.

Extra tipp: ha szereted a bort, mindenképp tegyél egy sétát Etyeken, mert nem csak szép hely, de sok borospincét is találhatsz.

CREDITS

Megközelíthetőség és helyszín ITT érhető el.

Jegyárak:

Felnőtt – Hétköznap: 2500; Hétvége és ünnepnap: 3000

Gyermek/Diák – Hétköznap: 1900; Hétvége és ünnepnap: 2300 (6 év alatt ingyenes)

Nyugdíjas – Hétköznap: 1900; Hétvége és ünnepnap: 2300

Családi és csoportos jegyek vásárlására is lehetőség van, további részletek ITT.

Nyitva tartás:

Szerdától vasárnapig: 10:00 – 18:00
Hétfő-kedd: szünnap

A rövid bevezető után el kell, hogy szomorítsak mindenkit, ez a cikk nem fog képekben bővelkedni. Nagy valószínűséggel lesz viszont később folytatása, ahol egy konkrét kiállítást tudunk bemutatni képekben. Nekem az egyik személyes kedvencem a múzeum (a Közlekedési mellett, amiről hamarosan szintén ékezik a cikk), már többször jártam itt az évek során és mindig változatos dolgokat láttam.

Először még nagyon régen, vagy 4 éve fordultam meg itt, csak az állandó kiállításra vettünk jegyet, ami önmagában elég lenyűgöző. Most Gyűjtők és kincsek néven fut, szó szerint a múzeum által zsákmányolt (nekik adományozott vagy vett, háborúról szó sincs) “kincseket” mutatják be a 2006-os tárlatmegnyitó óta. 1872-ben alapították, kis túlzással azóta minden évtizedben bővül. Ha a kronológiai útvonalon haladunk, azt vehetjük észre, hogy az egyes múzeumigazgatók korszakhatárokat jeleznek, az ő tevékenységük során szereztek meg rengeteg műtárgyat aukciókon.

A legtöbb főigazgató maga is mániákus gyűjtő volt, rengeteg hasonló mániákus magángyűjtőt beszéltek rá az évek során, hogy adományozzák a múzeumnak a gyűjteményüket. A két világháború között számos műtárgy került át a Magyar Nemzeti Múzeumból (igen, erről is lesz majd cikk valamikor), közülük talán Jankovich Miklós magángyűjtése lehet ismerős.

Legutóbb a Főúri öltözetek az Esterházy-kincstárból kiállítást néztük meg, ami, ha jól tudom, a világon egyedülálló részletességgel mutatja be egy nemesi család öltözködését. Akármennyire nevetségesen is hangzik elsőre a 17. századi férfi és női főúri divat megtekintése, annál érdekesebb. Az Esterházy család elég komolyan adott magára, nemcsak a nemesfémberakásos ruhákon látszik ez, hanem azokon a csipkéken is, amit a család nőtagjai viseltek. A textíliák nagy része az 1945-ös budavári Esterházy-palota lebombázása után évekig a romok alatt pihent, ez meg is látszik rajtuk, mégis süt belőlük a hihetetlen gazdagság. Nemcsak ruhák találhatók itt, díszített lószerszámok és kárpitok is helyet kaptak, nemcsak a főúri öltözékeket mutatják be tehát, hanem magát a kor nemesi családjainak az életmódját. A kiállítás oldalán megtekinthettek képeket is.

Az idén nyáron indult új időszaki kiállításokra sajnos még nem jutottunk el, de tavasszal sikerült megnézni a Két korszak határán – Perzsa művészet a Qádzsár-korban (1796-1925) című kiállítást. Ha már ilyen hosszú a cím, csak egy rövid leírás: remélem mindenki tisztában van azzal, hogy az ókori Perzsia újkori neve Irán, aminek lakóit a Qádzsár dinasztia pont a címben szereplő két évszám közti intervallumban uralta. Nem róluk szól a kiállítás, ők tették lehetővé, hogy a helyszínen élő mesterek alkotni tudjanak, ugyanis ők szilárdították meg az államot mind gazdaságilag, mind intézményileg. A folyamatosan fejlődő államban a mesterek alkottak, a műkincsek között festmények, fényképek, ötvösmunkák láthatók, behozták az alkotó folyamatba az “újat”, az európai technikákat, megőrizve az évezredes perzsa hagyományokat. E kiállítás oldalán is lehet képekben gyönyörködni, persze ez nem adja vissza a személyes látogatás élményét. Nem szaporítanám tovább a szót, nézzétek meg. Nosza.

A végére hagytam egy közérdekű közleményt: megnyílt a múzeumi bolt, ahol a Mindörökké Zsolnay – Ékszertervezői pályázat keretein belül benyújtott ékszereket is meg lehet vásárolni más relikviák mellett.

Cím:

A linkre kattintva a térkép érhető el:
1091 Budapest, Üllői út 33-37.

Nyitvatartás:

Hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig

Belépődíjak:

Felnőtt: 100-2500 Ft
Kedvezményes: 100-1250 Ft
Csoport: 100-1000 Ft
Családi: 100-5000 Ft

Ennél pontosabb behatárolást a múzeum látogatói információ oldalán találtok. Igazából ideírhattam volna mindent, de nem karakterre fizetnek. Igazából nem is fizetnek.

A 9. éve megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakája rendezvény nagy népszerűségnek örvend itthon, a szervezők ezért úgy gondolták idén lehetőséget adnak azoknak, akik minél több helyre szeretnének ellátogatni és a budapesti és vidéki eseményt külön időpontra teszik.

Az események száma majdnem ezer, könnyű választani minket érdeklő programot. A résztvevő múzeumok teljes listája nagyon hosszú, jó látni, hogy ilyen sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez. A lista városokra van bontva, amint kinéztük a tartózkodásunknak megfelelőt, a múzeum nevére kattintva már láthatóak is az információk.

A vidéki programok június 18-án, szombaton lesznek, a múzeumok saját díjszabása lesz érvényes mindenhol. Ezzel szemben a budapesti rendezvényt június 24-én tartják, az árak viszont kötöttek: 600 Ft a diákjegy, a felnőttek viszont 1400 Ft-ért látogathatnak meg MINDEN múzeumot. Ezért az árért ugyanis egy karszalag jár, amit este 6 és másnap hajnali 3 között lehet felmutatni és ingyen betipegni a kívánt helyre. Persze nem kell mindenhova gyalog menni, a BKV 5 Múzeumbuszt indít, de délután 4-től hajnali 5-ig az összes menetrendszerinti járatán ingyen mehetünk múzeumozni. Az öt busz menetrendje itt található.

Reméljük minél többen eljöttök az eseményekre, velünk is lehet találkozni. Vegyetek karszalagot mielőbb, vagy valamelyik résztvevő múzeumban vagy BKV jegypénztárban. A leggyakrabban felmerülő kérésekre pedig a szervezők összeszedték a válaszokat. Gyertek!

Itt jegyezném meg, hogy csúnyán elszámítottuk magunkat, Budapestről indulva pár órás vonatozás után 3 helyet terveztünk be kávézással és ebéddel megszakítva, ebből lett kettő és hatalmas rohanás az utolsó vonathoz.
Szóval kevés volt a fél nap megnézni a múzeum miskolci részét és rengeteg épülete van Miskolcon kívül is. A Görgey utcai főépületben található a Herman Ottó Múzeum Képtára.

A diákbelépő meglehetősen olcsó, 300 forintot fizettünk érte fejenként, ennyiért engedtek be a 2005-ben megújult képtárba, ahol akkor csak az állandó kiállítás volt látható. A magyar képzőművészet történetével lehet megismerkedni, a XVIII. századtól a XX. század elejéig tartó időszakot mutatja be a különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül.

Ezt írja a múzeum oldala:

„A képtár rendezési elve a lehetőségekhez képest következetes kronológia. A kiállítás első egysége a reformeszmék kibontakozása előtti magyar festészet mozaikszerűségét érzékelteti. A magyar barokk számos korszakjelző darabja mellett olyan festészeti gyöngyszemekkel büszkélkedhetünk, mint Bogdány Jakab káprázatos csendélete vagy Mányoki Ádám Jan Stanisław Jabłonowskiról festett portréja.”

Ez mind szép és jó, nekem inkább a reformkor festészete tetszett, a XIX. századi alkotások fogtak meg igazán. Rengeteg arckép született ebből a korból, mind nagyon kifejező. Felsorolni is nehéz lenne az összes alkotót, akit érdekel az nézzen utána a múzeum oldalán a teljes gárdának. Ezek mellett megtalálhatók még a XX. század eleji fontosabb posztimpresszionista és szecessziós irányzat képviselői is. A tárlatot többségében a festmények uralják, a magyar szobrászat nagyjainak is helyet biztosítottak, de nemcsak szobrokat helyeztek el, a kor iparművészetének tárgyai, mint a különböző kerámiák, szelencék is jelenvannak, de nagy meglepetésünkre láttunk elefántcsont-faragványokat is.

Miután megnéztük a kiállítást, a teremőrnő megkért, hogy töltsünk ki egy kérdőívet a múzeumról, a múzeumlátogatási és információfogyasztási szokásainkról. Jó látni, hogy figyelnek erre is, megpróbálnak kapcsolatban maradni a látogatókkal. Jah, igen, a látogatók. Hogy úgy mondjam, nem volt túlságosan zsúfolt a tárlat. A bent töltött bő egy óra alatt végig hárman voltunk a nővel együtt, aki átnyújtotta a kérdőívet.

Amikor ezzel megvoltunk, átgyalogoltunk szépen a Papszer utcába, ahol a kiállítási épület található.

A múzeum kiálltási épülete oldalról

A múzeum kiálltási épülete elölről

2010 októberében nyitották meg a legújabb kiállítást, ez az Oskola névre hallgat, alcíme “Kiállítás a 450 éves református iskola tiszteletére”. Az épület emeletén Lévay József okleveleivel, kitüntetéseivel teletűzdelt tárlatot láttunk. (Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon néven üzemel tanintézmény Miskolcon). Ezen kívül egy, ha jól emlékszem XVIII. századi iskolabelső is helyet kapott, iskolapaddal, palatáblákkal, nyúllábakkal. A tárlat 2011. júniusáig várta a látogatókat.

Ugyanebben az épületben található az egyik állandó kiállítás, a Szász Endre Gyűjtemény, a művész világát mutatja be 1969-1990-ig. Rengeteg afrikai “stílusú” csontból, fából faragott szobor látható az első teremben, ugyanonnan származó maszkokkal. A belső termekben a művész életének fontosabb állomásait róla és a feleségérúl készült fényképekkel és a saját műveivel illusztrálva láthatjuk. A Munkácsy-díjas Szász Endréről azt kell tudni, hogy a hazai grafika és festészet meghatározó XX. századi alakja, aki amellett, hogy az Egri csillagok című magyar film látványtervezője volt, 1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című könyv illusztrációit is készítette a British Museum nemzetközi pályázatára, ami bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez(forrás: Wikipedia). Élt Kanadában, az Egyesült Államokban, A Munkácsy-díj csak az egyike volt elismeréseinek, a Magyar Köztársaság Érdemérem tiszti keresztjét, Lipcsei Aranyérmet és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is megkapta, igaz az utolsót halála miatt nem tudta átvenni.

Ugyancsak állandó fotográfiai kiállítás Dömötör Zoltán magángyűjteménye Korok, Képek, Kamerák címmel. Rengeteg, a fotográfia mérföldkövének számító kamera található itt a különböző technikával készült képek mellett. Láthatunk dagerrotípiával készült képet — ami a legelőször használt képrögzítési eljárás volt — valamint több ferrotípiát és középformátumú képet is. A falakon egy “Egyetemes fotótörténet” nevű képsorozat vezeti körbe a látogatókat, a vitrineknek beszélő nevük van, mint a “Mindennapok gépei”, ami a 70-80-as években elterjedt masináknak állít emléket, vagy a “Rögtön kép”, ahol többek közt Polaroid gépeket láthatunk. Nem maradhatott el a századelőről származó állványos, de a szovjetek által sorozat gyártott különféle nagy márka sem. Különlegesség, hogy az egyik terembe egy “félbevágott” sötétkamra került. Látszik, hogy rengeteget foglalkoztak azzal, hogy a kiállítás látványos legyen.

Elhaladtunk eme csodás épület mellett. Ha lett volna szabadidőnk, sportoltunk volna egyet.

Mivel majdnem lekéstük a vonatot, szinte végig rohantunk mindenhová, a helyismeret teljes hiánya pedig sokszor kiütközött: jól eltévedtünk még térképpel is. Itt készült ez a kép is az ominózus szöveggel: “Azon a lépcsőn kellett volna lejönnünk és nem kellett volna feleslegesen gyalogolni!”

Címek:

A linkre kattintva a térképek érhetők el:
3529 Miskolc, Görgey Artúr utca 28
és 3530 Miskolc, Papszer 1.

Nyitvatartás:

Hétfő kivételével naponta 10-től 16 óráig

Belépődíjak:

Teljes árú: 600 Ft
26 év alatti diákoknak és 70 év alatti nyugdíjasoknak: 300 Ft

Ha valaki odaállna eléd az ötlettel, hogy nézzétek meg együtt a new yorki Metropolitan múzeumot, mit tennél? Először is tegyük fel, hogy hallottál róla, másodszor, hogy érdekel is. Manapság nem lehetetlen dolog repülőjegyet venni egy közvetlen járatra, ezirányú elképzelésednek csak a pénztárcád szab határt. Mégis, miért nem járunk híres múzeumokba? Mindenkinek a pénz jut eszébe először. Pénz kell az utazáshoz, pénz kell a belépőkre, pénz kell a helyi tömegközlekedésre, pénz kell még a szervezésbe ölt időre is. Mennyire jó lenne, ha bármikor ellátogathatna bárki ingyen és bérmentve mondjuk a berlini Alte Nationalgalerie-be. Vagy a londoni Nemzeti Galériába. Vagy a Van Gogh Múzuemba.

A Google segítségével most lehetővé válik ezen múzeumok virtuális megtekintése bárki számára az Art Project keretein belül. Nem kell mostantól belépőkre költeni, ha meg akarod nézni az eddig 17 múzeum tárlatait. A cégnél ugyanis kitalálták, hogy a munkaidő után körbeküldik azokat a kemerákat, amiket a Maps-ből már megismert Street View elkészítéséhez is használtak. (street view car itt látható ) (geekeknek: a Street View mellett Picasa és az App Engine technológiákat felhasználva fejlesztették az oldalt a kihívást szerető jómunkásemberek)

Nagyon egyszerűen körbemászkálhatsz például a firenzei Uffizi Galériában, ahol megtekinthetjük Botticelli “Vénusz születése” képét, egyszerűen nyilakra kattintasz, változik a kameraállás, a falakon elhelyezett képekre pedig rá tudsz nagyítani, hogy élvezhető legyen. Jobb oldalt egy kis információs piktogramra kattintva akár a múzeum stilizált térképét is elérheted (akár szintenként is), ez megkönnyíti a járkálást.

Egy plusz dolgot hozzáadtak, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Minden múzeum kiválaszthatott egy képet, amit felvettek “gigapixel” fotórögzítési technológiával. Mielőtt kiborul a bullshit-bili, érdemes megnézni egy ilyen képet, a “7 milliárd pixelt” nyilván senki nem fogja megszámolni, de az, hogy számos helyen tényleg felfedezhetők az ecsetvonások, nagyon megdobja az egész hangulatát.

Egyesek aggódtak, hogy nem biztos, hogy költ a nép a Art Project megvalósulása után is ezekben a múzeumokban. Személy szerint már legalább fél napot töltöttem ezekben a múzeumokban és lassan ideje lesz tervezni az utazást valamelyik közeli tárlatra, mert simán meghozta a kedvét az embernek. Egy jótanács: hatalmas területet kell bejárni, sok a látnivaló. A saját példámból kiindulva azt javaslom, hogy készíts be némi hideg élelmet és kattintgass. Számomra jó sokáig megunhatatlan szórakozást hozott.

http://www.googleartproject.com

Könnyed történelemóra

1541-ben kora tavaszán jött Magyarországra a szultán parancsára, miszerint szervezze meg (és építse fel) a megszálló csapatoknak a vallásgyakorláshoz szükséges iszlám vallási központot a város közelében. Gül Baba dervis volt, a bektasi rend tagja, akik a szerzetesi életmód mellett jól ismerték a korabeli harcmodor fortélyait, így aztán nem ijedt meg a feladattól, ami a “háborús övezetbe” vezényelte.
Nagy természetjáró hírében állt, különösképpen szerette a virágokat. Naponta rózsát tűzött a turbánjába, ami miatt a “Rózsák atyja” becenevet ragasztotta rá a nép. Kedvelték a magyarok, népszerű volt, mert nem kívánt vallási bonyodalmakba bocsátkozni minden egyes keresztény állampolgárral, inkább az “élni és élni hagyni” híve volt.
1541 őszén érte a halál, Buda várának elfoglalása után tartott hálaadó istentiszteleten (nem tudom, hogy így hívják-e a muszlimok is). A hivatalos török verzió szerint a dicsőséges csatában dicsőséges sebeket szerzett és Allah számára a legdicsőségesebb halált halta. Hogy ebből mi az igazság, azt nem tudtam kideríteni.

Mint már mondtam, nagyon szerette a rózsákat, ezért a sírkápolnájához vezető utat egy rózsakerttel vették körbe a pár évvel későbbi építésnél.

A rózsakert sokkal jobb állapotban van, mint ahogy elképzeltem, szépen megcsinált, viszonylag jól karbantartott. Ha nem botlottunk volna állandóan sörös üvegbe és energiaital dobozba, akkor jobban tetszene, de ez az oda kiülő fiatalok hibája inkább, mint a takarítóké. Tipp: randi előtt ide lehet jönni virágot “kölcsönvenni”.

Lépcsőkön kell felfelé baktatni, de ez senkinek ne vegye el a kedvét. Nem nagy testmozgás, mire felérünk magához a síremlékhez, a remek belvárosi kilátás pedig az esetleges izomlázért is kárpótol.

Felérve maga Gül Baba (bronz?) szobra fogad, íme:

Ilyen szép idő volt, mikor ott jártunk. Ja és ez a türbe tetetje.

Belépve a kapun pár piszkos hamutálon kívül ez a tábla fogadott. Gyakorlatilag arról van szó benne három nyelven, amit megpróbáltam az első bekezdésekben összefoglalni.

A belső udvaron a biztonsági embereken kívül éppen senki nem volt, pedig az elmondásuk szerint az ide látogató muszlim úriemberek előszeretettel keresik fel ezt a helyet. Ez a legészakabbi zarándokhely, az egyetlen Kelet-Európában, az összes zarándokhely közül pedig talán ez épült ötödiknek vagy hatodiknak, nagyon nagy becsben tartják.

A biztonsági őr elmondása szerint naponta többször járnak ide imádkozni muszlim vallásúak, de ami miatt leesett az állam, az az üzletemberek sztorija: rengeteg muszlim, aki Európában biznicel, jövet-menet “megáll” Budapesten, hogy betérjen imádkozni a türbébe.

Igaz, nem szóltunk előre, hogy megnéznénk a síremléket, megsajnáltak, kinyitották nekünk. Biztos nagyon nem odavalósinak látszódtunk, mert a “ha már ilyen messziről jöttek, honnan is jöttek?” volt a kulcsmondat a beszélgetésben.

Belül a különböző iszlám motívumokkal teleszőtt szőnyegek vártak a padlón és a sírboltra terítve. Kellemes füstölőillat áradt az egész helyből, mint megtudtuk nemrég voltak imádkozni helybéli muszlim vallású férfiak.
Pár történelmi ténnyel még kiegészíteném az eddigieket: a hely nem egykori fényében tündököl. Buda várának visszafoglalását követően kápolnává alakították, később vissza. A XIX. század végén részlegesen felújították és 1914-ben műemlékké nyílvánították. Az I. Világháború után fel is újították, de a II-ban lebombázták a körülötte lévő villát, amiből a rózsakert is kapott jócskán.

Információ

Gül Baba Türbe és rózsakert
1023 – Budapest
Mecset utca 14. (bejárat: Türbe tér 1.)
+36 (1) 326-0062
Javasolt látogatási idő: 10-18 óra.
Térkép

A belépés ingyenes, de ha a türbébe is be akarsz jutni, előre kell egyeztetni az ott lévő biztonsági szolgálattal, de semmilyen telefonszámot nem találtam erre vonatkozólag, csak ami hivatalosan meg van adva.

… vagy ha ez mégsem sikerülne, legalább az útközben elénk kerülő múzeumokat, tárlatokat, ingyenesen látogatható kiállításokat.

Lesz szó helyi különlegességekről, hagyományokról, építészetről; koffein nélkül pedig még Schliemann sem találta volna meg Trója romjait, így kávé-és teaházakról is.

Álljon ez a blog kincskereső útinaplóként, melyet közösen vezetünk – a karbantartásért Marci felel, a képi bizonyítékokat pedig Medi követi el.

Ha van véleményed, vagy ötleted, amit megosztanál velünk, esetleg tudod a frigyláda tényleges lelőhelyét, ne tartsd magadban – az alábbi ímélcímeken bármikor elérsz minket:

Marci
Medi

Jó böngészést!